Brandice Lardner
gracefilledplate.com

Talán úgy érzed, lassan elfogy az erőd. Kipróbáltál már minden diétát, minden egyes „egészséges étrend”-et, és az összes létező csodaturmixot.

Végül pedig arra jutottál, hogy elértél a határaidhoz, magadtól képtelen vagy többet tenni. És ekkor rájössz arra, ami nyilvánvaló:

Ezt az egész dolgot egyedül Isten képes helyrehozni.

Így utólag persze már egyértelmű és világosan látszik.

Istennek az első védelmi vonalnak kellett volna lennie, nem pedig az utolsó mentsvárnak. De semmi gond – néha beletelik egy kis időbe, mire az ember erre rájön.

Mi emberek annyira próbálkozunk, hogy a saját erőnkből vigyünk véghez dolgokat: eredményeket tűzünk ki, ütemterveket készítünk és módosítunk. Csak csináljuk és csináljuk. 

Pedig de jó lenne, ha először inkább a Bibliához fordulnánk tanácsért, imádkoznánk, és Istent keresnénk!

Visszatérve a témánkhoz: hogy juthat el valaki oda, hogy Istennek átadja a fogyókúra területét is? És vajon miben lesz más ez az egész, ha Benne bízunk, és Őt tesszük az első helyre?

Tudom… sok a kérdés.

Annyira hozzászoktunk már ahhoz, hogy fogyókúrás szabályokat kövessünk, hogy méricskéljük az adagokat, hogy számoljuk a kalóriákat, a pontokat vagy a szénhidrátokat. Nehéz elképzelni, hogy hogy néz ki az, amikor Istenre támaszkodunk a napi – evéssel kapcsolatos – döntéseink meghozatalakor.

Íme, néhány gondolatébresztő javaslat:

Tanuld meg elfogadni Isten kegyelmét!

Valószínűleg te is túl vagy már néhány sikertelen diétán. Lehet, hogy csak egy fogyókúrát próbáltál, de lehet, hogy három tucatnyi léböjtkúrát. Tulajdonképpen mindegy is, hogy mennyit, a lényeg ugyanaz.

Megpróbáltad.

Erőfeszítéseket tettél.

És nem sikerült.

Ami történt, része az emberi állapotnak. A fogyókúrák tulajdonképpen törvények, szabályok. Az ember pedig, természeténél fogva nem szereti a törvényeket.

Így kellene étkezned. Ezeket kell enned. Ezt nem szabad. Ha nem sikerül, kudarcot vallottál.

Amikor azonban átadod Istennek a fogyókúrád irányítását, otthagyod a törvényt és belépsz Isten kegyelmébe, ami felszabadít. És jó dolgok kezdenek történni … bár máshogy, mint azelőtt.

Érdekes, hogy amikor a figyelmünket elkezdjük másra összpontosítani (fókuszt váltunk), akkor azok a dolgok, amelyekért annyira küzdünk, hirtelen elkezdenek könnyebbek lenni.

Nézzük meg a fókuszváltás néhány következményét!

Amikor Istennek átadod a fogyókúrádat, akkor a célok fontossá válnak

Miért szeretnél fogyni?

– Hogy beleférj egy csinos farmerba?

– Hogy lenyűgözd az ismerőseidet a közelgő osztálytalálkozón?

– Hogy szép alakod legyen a nyári bikiniszezonra?

De vajon meddig tart, amíg ezek a motivációk széthullanak, mint a többnapos kenyér?

– Amíg rálépsz a mérlegre, de az nem a várt számot mutatja?

– Amíg olyan kísértéssel szembesülsz az evés terén, amit túl nehéznek érzel?

– Amíg jön egy stresszes nap, és beadod a derekad, hiszen a nyár még úgyis messze van?

A fogyás folyamata kiszámíthatatlan. Nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk. És, őszintén szólva, nem mindig tudjuk irányítani.

Amikor azonban átadjuk Istennek az irányítást, akkor olyan célokat fogunk választani, melyek Istennek fontosak, és amelyek nagyon fontosak nekünk is.

Azok a célok, melyek túlmutatnak a kinézet határain, erősebben megállnak a kísértések viharában.

Akkor ez azt jelenti, hogy ha valami „szentebb” célt választunk, hirtelen minden más lesz?

Abból a szempontból nem, hogy továbbra is lesznek küzdelmeid. Lesznek hullámhegyek és -völgyek.

Ha viszont valami nagyobbra nézünk és az lebeg a szemünk előtt, sokkal könnyebb lesz visszatérni a helyes útra. Olyan célra kell néznünk, aminek örökkévaló értéke van – nevezetesen, hogy képesek legyünk megélni és megvalósítani Isten életünkre vonatkozó tervét.

Ha ez a célunk, akkor még a botlásaink sem fognak változtatni azon a tényen, hogy szeretnénk erősebbek, egészségesebbek, energikusabbak lenni és jobban Istenre figyelni.

Ha azonban a fókuszban a fogyás áll, és azt tűzzük ki célként, akkor minden kicsi botlást kudarcnak fogunk megélni, és előbb-utóbb fel akarjuk adni az egészet.

Amikor Isten kezében van a fogyókúrád, akkor ragaszkodni fogsz a fontosnak tartott céljaidhoz. És ez fog újra és újra erőt adni.

Amikor Istennek átadod a fogyókúrádat, akkor az egészséges szokások kialakítása új értelmet nyer

Amikor Istenre figyelsz, akkor az étkezéseddel kapcsolatos helyes döntéseidet nem azért hozod meg, mert „így kell”, hanem azért, mert „így szeretnéd”. 

Képzeld el a következő jelenetet:

A barátaiddal étteremben mentek, de te éppen fogyókúrázol. Ők mindannyian megrendelik, amihez kedvük van. Levest, tésztát, desszertet rendelnek… csupa olyasmit, amiket te is nagyon szívesen ennél. Te meg ott ülsz a sarokban, nézed az étlapot, és látod mindazokat az ételeket, amiket „nem ehetsz”.

Nézed, hogy mit szabad és mit nem.

És íme – máris elkezdődött a kaja-kötélhúzás.

Végső soron aközött kell döntened, hogy a) kitartasz-e a fogyókúrád mellett, vagy b) sutba dobod az egészet aznapra.

A döntés nagyon nehéz. Az oda-vissza küzdelem pedig fájdalmas és lelkileg kimerítő.

Végül elfogy az akaraterőd, és úgy döntesz, hogy ma még eszel amit szeretnél, holnap pedig majd folytatod a fogyókúrát. Így máris elkezdődött a „mindent-vagy-semmit” evés.

Amikor azonban Isten kezében van a fogyókúrád, akkor egy jó döntés meghozatala mélyebb értelmet nyer, mert közelebb kerülhetsz általa Istenhez; ráadásul számíthatsz a Lélek vezetésére, és kérheted, hogy adjon neked bölcsességet a jó döntésekhez.

Jelen esetben: végignézed az étlapot és felteszed a kérdést: „Oké, mi lenne egy kiegyensúlyozott döntés? Ebben a helyzetben hogy tudnék Istennek tetszően választani?”

És elképzelhető, hogy amire Isten előtt jutsz, az nem a legegészségesebb étel kiválasztása lesz, de valószínű, hogy az önmérséklet valamiképp meg fog jelenni a döntésedben.

Vagy itt egy másik, jóval kellemesebb helyzet:

Szülinapi buliban vagy, mindenki ünnepel. Úgy érzed, te is szeretnéd kivenni a részedet az ünneplésből és szívesen megennél egy szelet tortát.

Jó a társaság, a közösség és ezt nagyon élvezed. Békesség van a lelkedben.

Imádkozol és bölcsességet kérsz a Szentlélektől. Ő azt „súgja” a szívedbe, hogy „a pizza, a tésztasaláta ÉS a torta már túl sok lesz, és ha ennyit megeszel, utána rosszul fogod érezni magad.”

Végül tehát úgy döntesz, hogy eszel a grillezett húsból, salátából, esetleg szedsz mellé pár falat kevésbé egészséges köretet is. Aztán pedig egy szeletet a finom tortából.

Mindent falatot élvezel, és még az is lehet, hogy jóllaksz, mielőtt az összes tortádat megetted volna.

Mi történt? Megtaláltad az egyensúlyt, mert az motivált, hogyan tudnád Istent megdicsőíteni az étkezésedben –és ez nagyszerű érzés.

Úgy tudsz részt venni a szülinapi buliban, beszélgetni és szolgálni a többiek felé, hogy közben nem vagy felfúvódva – a rengeteg ételtől és a bűntudattól.

És ez valami egészen új tapasztalat, új élmény.

Amikor Isten kezében van a fogyókúrád, akkor a napi helyes döntések egészen új értelmet nyernek:

– Úgy ülsz le az asztalhoz, hogy hálás vagy az ételért, és nem úgy, hogy közben az agyad a kalóriákat számolgatja.

– Hálát adsz azért, mert Isten gondoskodott rólad és van mit enned, és nem arra fókuszálsz, hogy mit nem ehetsz.

– Örömmel veszel rész a családi és baráti étkezéseken, és élvezed az evést – hiszen a közösségnek ez is csodálatos része.

Ugye látható, hogy az egészséges szokások is mennyire élvezetesek tudnak lenni?

Emiatt pedig még könnyebb betartani őket, hiszen…

Amikor Istennek átadod a fogyókúrádat, az fenntartható lesz

Az Istennel történő „fogyókúrázás” sem gyors villámmegoldás lesz. Élethosszig tarthatod majd, hiszen minden egyes döntéshelyzetben meglesz a lehetőség, hogy közelebb kerülj Istenhez.

Amikor hosszú távban gondolkodsz, onnantól kezdve nincs rajtad akkora nyomás, mert nem kell mindent már aznap megoldanod.

A diéták mindent egy csapásra meg akarnak változtatni. Ma még gyorskaját eszel. Holnap meg már tojásfehérje-rántottát reggelizel párolt brokkolival.

Nem semmi átmenet!

Ehelyett inkább hosszú távra tervezz. Olyan szokásokról beszélünk, amiket a következő 20, 30 vagy 40 év során szeretnél megtartani. Ebben az esetben viszont teljesen oké, ha apránként változtatod meg a dolgokat.

Semmi baj, ha lassan haladsz. A Lélek gyümölcsére figyelj, miközben apró, de tartható szokásbeli változtatásokat hozol az életedben.

Felejtsd el a „mindent-vagy-semmit”- étkezés, avagy fogyókúra-mentalitás okozta nyomást – nem kell többé tökéletességre törekednünk, ha mostantól úgy tekintünk a sikereinkre, hogy azokkal Istent dicsőítjük meg, a botlásainkra pedig úgy, hogy azok által közelebb kerülhetünk Istenhez.

Amikor Isten kezében van a fogyókúrád, mélyebb, jelentőségteljesebb céljaid lesznek. Ezáltal a mindennapos, gyakorlati szokásaid is különlegesebb és mélyebb értelmet nyerhetnek.

Isten azt szeretné, ha az ételhez való hozzáállásunkat önmérséklet, hűség, kitartás és hála jellemezné. Az étkezésed azért lesz fenntartható, mert az evéssel kapcsolatos napi szintű döntéseid és szokásaid lehetőséggé válnak, hogy általuk közelebb kerülj Istenhez.

A mérlegen nem gyors és átmeneti eredményeket fogsz látni, mint a drasztikus fogyókúrák esetében: a változás sokkal kiegyensúlyozottabb és egyenletesebb lesz.

A végeredmény pedig egy mértékletes és kiegyensúlyozott étkezés lesz, ahol nem lesz szükség megvonásokra és szabályokra.

Ha mostantól úgy döntenél, hogy jobban figyelsz arra, hogy az étkezésed Isten dicsőségére legyen, az mennyiben változtatná meg az evési szokásaidat? (Miközben a kérdésre keresed a választ, ne feledd, hogy Istent mindig a szívünk érdekli elsősorban. Isten számára az emberek a legfontosabbak.)

Vajon jobb döntéseket hoznál evés-ügyben, ha a hitedet is belevonnád, mintha csupán fogyókúráznál?

Szerintem a válasz ezekre a kérdésekre reménnyel töltheti el a szívedet!

Szívesen beszélgetnél velem és másokkal erről és hasonló témákról? Szívesen lennél tagja egy támogató, vidám közösségnek, ahol kibeszélhetjük az evéssel kapcsolatos küzdelmeinket, és épülhetünk egymás tapasztalatai, tanácsai által?Hamarosan indul a Hiszem tehát Eszem Facebook-csoport!
Írj nekem itt és csatlakozz hozzánk!