Az ünnepi időszak (amellett hogy nagyon szeretem), mindig is kihívást jelentett az étellel való kapcsolatomat illetően.

Hiszen amikor az ünnepi időszakra gondolunk, legyünk őszinték, az étel az elsők között jut eszünkbe. A sok és finom étel. És a menetrendszerű hízás.

A legtöbben aggódunk a karácsonyi pluszkilók miatt, és talán még jobban a habzsolásokat követő bűntudat és szégyen miatt. Ráadásul ilyenkor az ünnepek táján mintha társadalmilag is elfogadottabb lenne a túlevés.

Pedig az ember szeretné, ha önfegyelmet tudna gyakorolni az ünnepi asztal körül, és hogy karácsonykor a családra, a beszélgetésekre tudjon koncentrálni, ne pedig az ételre. 

A fogyókúrázós éveim alatt én már előre tartottam a decembertől, hogy elszalad velem a ló, és sok pluszkiló lesz a vége. Ezért sokszor azt csináltam, hogy az ünnepek előtt lenyomtam egy keményebb villámdiétát, hogy „beelőzzem” a hízást. Ez amúgy eléggé logikus lépésnek tűnhet – kivéve, ha az ember az állandó fogyókúrás körökkel, és a mindent-vagy semmit hozzáállással küzd.

Amikor ugyanis beelőztem az ünnepeket egy kis fogyással, akkor az agyamban valami átkattant, és ezt felhatalmazásnak, kibúvónak tekintettem a mértékletes étkezés alól. Más szóval, kibillent a mérleg nyelve: megvonásos időszakot csináltam, hogy habzsolhassak később.

Hiszen ha az ember rendszeresen koplal és sok mindent megvon magától az évek során, akkor az ilyen különleges alkalmak legtöbbször habzsoláshoz vezetnek.

De ha tudjuk, hogy nagyon nem kellemes érzés pukkadásig enni magunkat (olyannyira, hogy a beigli ízét a végén már szinte nem is érezzük), akkor miért csináljuk?

A válasz rendszerint az, hogy csak egyszer van egy évben karácsony.

És ha innen nézzük a dolgokat, akkor végül is érthető: amikor az ember úgy érzi, hogy csak ilyenkor eheti a finomságokat, akkor nagyon nehéz mértéket tartani.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy legtöbbünk agyában talán ott motoszkál: január elsején úgyis jön majd az újévi fogadalom, a legújabb szuper fogyókúra, és majd AKKOR… helyrehozok mindent.

A mai posztban tehát az ünnepek alatti étkezésről lesz szó: néhány tippet szeretnék megosztani, melyek nekem személyesen sokat segítenek abban, hogy a karácsonyi időszak örömteli, és egyben ízletes legyen.

• Nyugodtan egyél az ünnepi finomságokból, semmi ne legyen ilyenkor tiltólistán. Ne ilyenkor próbálj meg fogyni. Egyél tehát, amit szeretnél, csak arra vigyázz, hogy ne ilyenkorra tartogasd a nagy evészeteket. Tudod, holnap is lesz nap…!

• Mindig reggelizz, és ne kiéhezetten érkezz a karácsonyi ebédre vagy vacsorára. Így sokkal könnyebb lesz mértéket tartani.

• Figyelj arra, mit iszol! Egy kis pohár forralt bor kb. 30 perc tempós sétát jelent.

• Keress néhány videót, amire otthon tornázni tudsz. Mivel korán sötétedik és hideg van, ezért kevesebb lehetőség van a szabadban sportolni, ráadásul az ünnepi hajszában nem biztos, hogy eljutsz az edzőterembe. Így nagyon hasznos, ha ha kéznél van pár rövid videó amit szeretsz és otthon is el tudsz végezni.

• Ha lehet, ne hagyd elől a finomságokat az ünnepi időszakban (különös tekintettel a szaloncukorra 🙂 ) Mert ami előtted van és látod, azt nagy eséllyel megeszed – az emésztés ugyanis az agyban kezdődik! A finomságoknak már a látványa is evésre késztet gondolatban.

• A családi ételtradíciók mellett nyugodtan róbálkozz néhány új, könnyebb fogással! Ma már egyáltalán nem nagy munka pár egészségesebb süti receptet ellesni a netről. Ha vendégségbe mentek, meglátod, a vendéglátód is mennyire fog örülni, ha viszel egy-két könnyebb és érdekesebb fogást.

• Csak a legfinomabb falatokat edd! Ez különösen akkor hasznos, ha az ünnepi asztalon nem nagyon vannak könnyebb fogások. Ilyenkor nyugodtan válogass abból, ami van, de azokat válaszd, melyeket legjobban szeretsz, amit pedig nem annyira, azt hagyd ki.

• Akár elhatározhatod azt is, hogy csak tányérról fogsz enni. Nem tudom, észrevettétek-e már, de az agyunk az innen-onnan csipegetett ételt valahogy nem regisztrálja.

• A desszertet az ebéd/vacsora részeként fogyaszd, ne pedig evés utánra tartogasd, amikor már egyébként is tele vagy.

• Elképzelhető, hogy nyomást érzel a család részéről a nagy evészetre. De azzal még a legkedvesebb nagymama sem tud vitatkozni, ha azt mondod: „köszönöm, nagyon jóllaktam!”

• Tervezz Előre! Ilyenkor nagyon könnyen robotpilótába kapcsol az ember, mert zsúfoltak a napok, csomó eseményre kell menni, ahol sok olyan finomsággal kínálnak, amit egyébként nem eszel otthon. Nagyobb ebédekre, vacsorákra vagy bulikba érdemes tehát úgy menni, hogy előre eldöntöd, mit fogsz enni. Pl. ha a munkahelyi évzáró bulin svédasztal van, előre elhatározhatod, hogy egy tányérnyit fogsz szedni. Vagy lehetsz ennél konkrétabb és azt mondod: a karácsonyi vacsorán egy tányér halászlét, egy töltelék töltött kaposztát tejföllel és egy szelet beiglit szeretnék enni. Tervezd meg az egyéb részleteket is, pl. mit csinálsz a maradékokkal: megeszed később vagy elteszed egy dobozba, és hazaviszed?

• Végül és legfőképpen pedig: élvezd az ünnepi időszakot és az ünnepi menüt. Ha esetleg azt látod, hogy többet ettél a kelleténél, ne pánikolj, ez nem az erkölcsi gyengeség jele. Egyszerűen nyomj egy reset-gombot még abban a pillanatban, és kezdj tiszta lappal. Tudod, nem kell újévig várnod! 

Az ünnepi időszak nagyon máshogy néz ki, ha az ember nem csak az evésre és a fogyásra-hízásra koncentrál.

Természetesen az evés ilyenkor is lehet fénypont és örömforrás –és ezzel semmi baj nincs. De azt, hogy mit eszem és mit nem, végre nem a szabályok, a félelem és az aggodalom motiválja, hanem az, hogy figyelek arra, a testemnek és a lelkemnek mire és mennyire van szüksége.

Téged is arra biztatlak, hogy olyan szemmel üljünk asztalhoz ezen az ünnepen, hogy meglássuk a mindazt a sok ajándékot, ami körbevesz minket –beleértve az elénk tett ételt, –és fogadjuk őket hálaadással!