A családunkban hagyomány, hogy szombat reggelenként kalácsot eszünk. Így elhatároztam, hogy megtanulok házi kalácsot sütni. Találtam egy szuper receptet, és azóta szombat reggelenként gyakran járja át a házat a sülő kalács illata.
Amikor legutóbb leültem az asztalhoz, hogy megegyek két szelet meleg, foszlós kalácsot, eszembe jutott, hogy milyen hálás vagyok azért, mert sikerült kitörnöm a fogyókúrázás rabságából. Rengeteg olyan emlékem van a múltból, amikor a kalács tiltólistán volt (sok mással együtt), nekem pedig már attól bűntudatom volt, ha megettem a gyerekek tányérján hagyott morzsákat.
Brandice Lardner
gracefilledplate.com
Ismerős? Evés utáni bűntudat… annyira jogosnak tűnik, miközben olyan nagy rombolást okoz a lelkünkben!
A mai részben arról lesz szó, hogyan segíthet Isten az ő kegyelmével és szeretetével megszabadulnunk az evés miatti bűntudatunktól – mert bizony rengetegen vannak, akik napi szinten küzdenek ezzel.
Aki túlsúlyos, az talán minden plusz kilójával egy másik kiló szégyenérzetet hordoz magával, aki pedig vékony, az lehet, hogy folyton azon aggódik, nehogy elhízzon.
Sok kedves, figyelmes, gondoskodó ember, akik mégis folyamatosan szörnyű dolokat gondolnak magukról. Olyan kegyetlenségeket, amit másoknak sosem mondanának. Mindezt az evés miatt.
A brokkoli és a tejkaramellaközötti döntés napjainkra sajnos morális kérdéssé vált. Ha a brokkoli mellett döntök jó vagyok. Ha a tejkaramellamellett, rossz vagyok.
Ez a fajta gondolkodás egyáltalán nincs összhangban azzal, amit Isten mond.
Isten minden ételt tisztának nyilvánított, és világosan azt mondja, hogy nem attól leszünk jók vagy rosszak, ami bemegy a szánkon, hanem attól,ami kijön. (Márk 7,19)
Kárhoztatás vagy meggyőzés –Nagyon nem mindegy!
A kettő közötti különbség ugyanis kulcsfontosságú!
Isten Lelkének meggyőző hangja halk és gyengéd, az ember a szívéhez, lelkéhez szól, és mindig összhangban van a Biblia tanításaival.
Talán már hallottad is életed más területén. Megtörtént, hogy arra indított, beszélj Istenről valakinek, vagy imádkozz valakiért.
Témától függetlenül, Isten Lelkének meggyőzését mindig a szerető szülő kedvessége hatja át: „Gyermekem,ezt kellene tenned. Szeretlek, és a legjobbat akarom neked.”
És ez nagyon más, mint az evés miatti bűntudat, az önvád és a kárhoztatás hangja!
Amikor Isten rámutat arra, hogy rosszul döntöttünk vagy engedetlenek voltunk, az elsőre kicsit rosszul eshet, ugyanakkor mindig van benne egyfajta „édes érzés”, főleg mivel közelebb visz bennünket Istenhez.
A kárhoztatás és a bűntudat ezzel ellentétben pont eltávolít Istentől, legszívesebben elrejtőznénk Előle.
Nem kell vádolnod és büntetned magad!
Sokan gondoljuk azt, hogy ha a botlásaink után nem büntetjük vagy regulázzuk meg magunkat, akkor továbbra is ugyanolyan rossz döntéseket hozunk majd evés-ügyben. Vagyis ha nem vagyunk elég szigorúak önmagunkhoz, akkor elszalad velünk a ló. Elvész a motiváció, és életünk hátralévő részében csokin és üdítőn fogunk élni.
Hiszen…
– Ha mi nem büntetjük meg magunkat, ki fog?
– Honnan lesz elég akaraterőnk ahhoz, hogy ne együk túl magunkat?
– Meg tudunk még egyáltalán valaha változni?
A bűntudattal és az önváddal az a helyzet, hogy több negatív hatása van, mint pozitív. Sőt, valójában elég nehéz akár egyetlen pozitív dolgot mondani – mert mégis mi jó származik abból, ha vádoljuk és megvetjük magunkat?
A szégyen és a bűntudat negatív gondolatokat és kritizálást szül, aminek eredménye önmagunk ostorozása lesz, hiszen magunkra helyezi a fókuszt, nem pedig a megoldásra. Az jár a fejünkben, hogy „velem van a baj”, „nekem nincs akaraterőm”, „én fogom továbbra is elrontani az étkezésemet”.
Én, én, én… Egészen addig, amíg végül minden negatív, fájdalmas és kilátástalan lesz.
Minden magunk körül forog, Isten pedig eszünkbe sem jut, pedig Nála lenne a valódi megoldás.
Amikor a negatív pozitívba fordul
Vajon Isten szeretete és kegyelme hogyan képes legyőzni az evés miatti bűntudatot?
1. A kegyelem Istenen tartja a fókuszt
Az üdvösségünk is kegyelemből van, Isten ajándéka, amit nem cselekedetek által érdemeltünk ki (Efézus 2,8-9). És szintén Isten kegyelme az, ami megbánásra és bűnvallásra indít.
A negatív belső -hangok és önmagunk lealacsonyítása nem segít.
Mit tehetünk hát?
Amikor rossz döntést hozol evés-ügyben, akkor tudatosítsd magadban, hogy Isten kegyelme elfedezi azt. Ez a hozzáállás segíteni fog, hogy Istenre figyelj, és Neki adj hálát.
És ha ebből a szemszögből nézzük, akkor a botlás nem is olyan vészes dolog. Hiszen ha egy evéssel kapcsolatos rossz döntés és hiba végül Istenhez visz közelebb, akkor tulajdonképpen megérte.
Majd innen megyünk tovább a jobb döntések felé.
A kegyelem tehát mozgásteret biztosít számunkra, hiszen nem vagyunk tökéletesek, és fogunk hibázni. Sőt, Isten tulajdonképpen már a világ teremtése előtt tudta előre minden botlásodat és kudarcodat.
Nem lepődik meg ezeken, és neked sem kellene.
Önmagad ostorozása helyett tehát fogadd el a kegyelmet és lépj tovább!
2. A kegyelem teret ad a növekedésre
A negatív és önvádló gondolatokból nem lehet tanulni, hiszen az ember nem lát se jobbra, se balra – mindenfelé csak a sötétséget és a reménytelenséget veszi észre. Ha azonban elfogadjuk emberi korlátainkat és Isten megbocsátását, akkor képesek leszünk meglátni cselekedeteink valódi okait.
Ha egyedül, a saját erőnkből próbáljuk megérteni önmagunkat és azt, hogy mi késztet bennünket bizonyos cselekedetekre,rossz szokásokra, akkor nem biztos, hogy megtaláljuk a választ.
Ha viszont bevonjuk Istent is a képbe, és megkérjük, hogy vizsgálja meg a szívünket, Ő rá tud mutatni arra, mi is zajlik bennünk, és mire van szükségünk valójában.
Így képesek leszünk tanulni a hibáinkból, jobban megismerni szívünk motivációit, és mindezért Istené lesz a dicsőség!
És ez adja majd a valódi változást!
Két út közül választhatunk tehát: ha önmagunkra fókuszálunk és vádoljuk magunkat –vagy ha Istent bevonjuk életünknek erre a területére is, és a botlásainkat (vagy a sikereinket) Vele éljük meg.
Mit tegyek, hogy el tudjam engedni az evéssel kapcsolatos bűntudatomat?
A bűntudat kegyelemre és megbocsátásra cserélése hatalmas lépésnek tűnhet, és talán úgy érzed, soha nem fogod tudni megvalósítani.
Ha így van, első körben azt tanácsolom: próbáld ki egyelőre egy napig.
Adj magadnak egy napot, amikor tudatosan úgy döntesz, hogy nem vádolod és kritizálod magad egyetlen evéssel kapcsolatos döntésed miatt sem. Történjen bármi, azonnal elengeded és továbblépsz.
Hogyan? Három egyszerű lépéssel:
1. Vedd észre, ha elszúrtad.
2. Lásd be Isten előtt, hogy ez hiba volt.
3. Lépj tovább, és söpörj be mindent a kegyelem és a megbocsátás szőnyege alá.
Mindezek után szabad az út előtted, hogy legközelebb sokkal jobb döntést hozz.
Ha sikerült egy napot végigvinni ezzel a hozzáállással, vizsgáld meg az eredményt:
– Jobban érzed magad? Több örömet és békességet tapasztaltál?
– Önmagadra figyeltél csupán vagy Istenre is?
– Melyik hozzáállás (a régi vagy az új) volt szerinted Istennek tetsző?
Végül pedig egy példa a gyakorlati életből
Tegyük fel, hogy olyankor akadsz ki leginkább magadra, amikor túl sokat eszel vacsorára vagy délután jól benasizol. De lehet, hogy azt gondolod, hogy édesség-függő vagy, és emiatt folyton becsmérled önmagad.
Ha így van, érdemes ezekre a helyzetekre koncentrálni.
Amikor nem jól mennek a dolgok (és nagyon sok ilyen lesz), akkor határozd el, hogy Isten elé mész, elmondod Neki a botlásodat, majd megbékélsz abban a tudatban, hogy az Ő kegyelme és szeretete elég – majd továbblépsz.
Ezt a gyakorlatot persze életed bármelyik területén alkalmazhatod. De a legnagyobb segítséget az fogja adni, ha arra a területre koncentrálsz, ami a legtöbb frusztrációval jár, ahol a leggyakrabban elszúrod, és ami a legtöbb örömet és békességet veszi el tőled.
Látni fogod, hogy Isten kegyelmének megélése mennyit segít majd a bűntudat érzésének leküzdésében, és hogy közelebb kerülsz majd ezáltal Istenhez.
Sőt, azt is észre fogod venni, hogy okosabb döntéseket hozol az evéssel kapcsolatban – nem azért, mert muszáj, hanem mert felszabadulsz a külső, kényszerítő körülmények alól.
Az egyik legjobb dolog tehát, amit az étkezésed és az Istennel való kapcsolatod szempontjából tehetsz, ha elengeded a bűntudatot, és elfogadod Isten kegyelmét és megbocsátását. 🙂
Vélemény, hozzászólás?