Brandice Lardner
gracefilledplate.com

Mondtad már, vagy hallottad már másoktól azt, hogy „azért szeretnék fogyni, hogy jobban érezzem magam a bőrömben”?

Ha belegondolunk, ez végül is logikus. Ráadásul ez jó válasznak tűnik olyankor is, amikor az ember nem akar túlságosan vékonyság-orientáltnak tűnni.

„Nem azért akarok fogyni, hogy szép és szexi legyek” –gondoljuk. 

„Azért szeretnék fogyni, hogy egészségesebb legyek, és hogy jól érezzem magam a bőrömben.”

Ezt már elfogadhatóbbnak érezzük.

Hogy is van ez a fogyás-dolog a fejemben?

Ma ezt a kérdést szeretném egy kicsit megpiszkálni… nemcsak a te életedben, hanem a sajátomban is. Ugyanis én is gyakran összezavarodom a fogyással kapcsolatban: szeretném magam jól érezni a bőrömben, és ezt bizony legtöbbször fogyással akarom elérni.

Itt viszont álljunk meg egy pillanatra! Ki mondta, hogy a fogyás egyenlő azzal, hogy valaki értékessé és szerethetővé válik?

Az biztos, hogy nem Isten.

A Bibliában sehol nincs olyan, hogy „harminnyolcas legyen a méreted”. Sem negyvenes vagy negyvenkettes. Olyat sem mond, hogy „hetente 60 percnyi testmozgásra törekedj, és legyen a te pulzusod a 140-es tartományban”. Nem, nem. Ezek emberi okosságok és javaslatok.

Természetesen jó azzal tisztában lenni, hogy bizonyos mennyiségű testmozgás, illetve egyes ételek elősegíthetik azt, hogy egészségesek és fittek legyünk. Az értékességünket azonban semmiképp nem szabad ezek alapján mérni; azt pedig végképp nem szabad, hogy egy keresztény nő a fogyás miatt érezze jól magát a bőrében.

Ki vagy?

Isten gyermeke.

Az értékességed nem a méreteidben, az alakodban, a kinézetedben, vagy a mérleg mutatta számban rejlik, hanem abban a tényben, hogy Isten elküldte az egyszülött Fiát, hogy meghaljon érted a kereszten.

Az tehát, hogy mennyire érzed jól magad a bőrödben, sokkal inkább a szíved állapotán múlik, mint a külső megjelenésedben. Mi zajlik a szívedben, ami miatt nem érzed magad szeretetre- és csodálatra méltónak?

Illetve, honnan várod ezt a szeretetet?

Ha a világtól várod, hogy csodáljon és elfogadjon, onnan legfeljebb ideig-óráig fogod megkapni.

Függetlenül attól, mennyire „tökéletes” a tested, mindig lesz valaki, aki szerint túl vékony vagy túl kövér vagy, a hajad túl ilyen vagy túl olyan, a szád pedig túl amolyan. Az emberek, önmagadat is beleértve, mindig találni fognak valami kifogásolnivalót rajtad.

Az „ideális” hajszolása olyan, mint amikor a kutya kergeti a farkát. Sosem fogod elérni azt a megnyugvást, amit oly nagyon keresel.

Miért törekszenek a keresztény nők is arra, hogy lefogyjanak?

Vizsgáljuk meg alaposan: mi alapján mérjük azt, hogy jól érezzük-e magunkat a bőrünkben?

Ehhez ugyanis sokszor elsősorban a gondolatainkat, érzéseinket és az evéshez való hozzáállásunkat kell kezelni, és megreformálni…

Figyeld meg, mennyivel jobban érzed magad akkor, amikor tudod, hogy egy Istennek tetsző döntést hoztál evés-ügyben! 

Hadd mondjak egy példát:

Délután 2 óra van, fáradt, sőt kimerült vagy. Nagyon korán keltél, és úgy érzed, mintha már este 6 óra lenne. Úgy érzed, rád férne valami, ami lendületet adna, egy apró falatnyi „édes érzés”, hogy folytatni tudd a napot. Eszedbe jut, hogy a szekrényben van keksz, a fagyasztóban pedig talán egy kis maradék jégkrém.

A szíved mélyén persze tudod, hogy ezekkel nem éppen a legjobb szolgálatot tennéd magadnak.

Nem magával az édességgel van a gond: ha hétvégén elmegy a család fagyizni, az szuper közös élmény és ízletes kényeztetés lehet számodra is, de az, hogy szépen lassan kikapard az összes megmaradt jégkrémet a dobozból, nem szolgálja Isten dicsőségét.

Végül nemet mondasz az ötletre (vagy esetleg egy kis gyümölcs mellett döntessz) –a kérdés csak az, hogy miért? Fogyási célokból, vagy azért, mert úgy érzed, nem lenne Isten dicsőségére? 

Ez az utóbbi az, ami által békességet fogsz tapasztalni. Mert sokkal kevésbé kritikus az ember lelke olyankor, amikor azzal, amit teszünk, Istennek akarunk tetszeni.

Persze lehet, hogy az a kis túlsúly még mindig zavar. Az viszont nagyon fontos, hogy amikor arra figyelünk, ami igazán számít, arra, amit Isten mond rólunk, akkor képesek leszünk elengedni a szégyent, amit a világ által felállított mérce hoz magával.

Az önmagammal való dicsekvés

…amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Korinthus 1,31)

Néha előfordul, hogy az üzletben büszkén tolom magam előtt a zöldségekkel és cukormentes joghurtokkal megrakott bevásárló kosarat. Büszke vagyok magamra, és reménykedem, hogy mások is észreveszik, milyen jól döntöttem, hiszen egészséges dolgokat vettem.

Én, én, én.

Vegytiszta önmagammal való dicsekvés. Holott nem arra kellene büszkének lennem, hogy milyen az alakom, milyenek a méreteim, vagy milyen egészségesen táplálkozom. Az Úrral kellene dicsekednem. Hogyan?

„Istenem, köszönöm, hogy vágyat adtál arra, hogy egészségesen táplálkozzam. Köszönöm, hogy nem az evéssel kapcsolatos döntéseim határoznak meg engem. Attól, hogy jól döntök evés-ügyben, nem fogsz jobban szeretni, mint ahogyan kevésbé sem, ha kevésbé egészségesen eszem.”

Nem az számít, hogy lefutod-e a félmaratont. Sokkal inkább a tény, hogy küzdöttél, kitartottál a nehézségekben, Istenért tetted – Ő pedig látta mindezeket. 

Ez teljesen más fókusz, más hozzáállás, és a végeredmény is teljesen más lesz.

„De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lukács 10,20)

Jézus kiküldte 72 tanítványát, hogy terjesszék a jó hírt. Amikor visszatértek, hatalmas dolgokról, csodákról számoltak be, és rendkívül lelkesek voltak.

De még ilyen rendkívüli eredmények és körülmények közepette is valami másra emlékeztette őket Jézus: annak örüljenek leginkább, hogy a nevük fel van írva a mennyben.

Ne azt mondjuk: „Hurrá, fogytam! Végre közelebb kerültem ahhoz, hogy boldog legyek!”

Sokkal inkább: „Örül a lelkem, mert üdvösségem van, a súlyomtól és az alakomtól függetlenül!”

De mi van akkor, ha még mindig fogyni akarok, hogy „jobban” nézzek ki?

Mindazok alapján tehát, amit eddig megállapítottunk, mit mondhatunk: érezze rosszul magát az, aki fogyni akar, mert vágyik arra, hogy jobban nézzen ki?

Nem. Szerintem ez olyan vágy, amit Isten ültetett belénk. Amikor azonban attól kezd függeni a boldogságunk, hogy elértük-e a célunkat – nos, a dolog ekkor válik problémává.

Amikor a világ által felállított mércét helyezzük magunk elé, és bálványozni kezdjük a végeredményt, az sosem fog elvezetni a reményeinkhez.

Mihez kezdjünk tehát? Mit tegyen az a keresztény, aki szeretne lefogyni, hogy vonzóbb legyen, ugyanakkor szeretné Istent megdicsőíteni…?

1. Egyszerűen adjuk át a fogyásunkat Istennek!

Mondjuk el Neki: „Uram, itt a szívem, ezek a vágyak vannak benne. Mit gondolsz róluk? Neked mi a fontos?”

Vizsgáljuk meg, nem bálványozzuk-e túlságosan az ételt vagy a kívánt célt. Néha előfodul ugyanis, hogy amikor fogyókúrázni kezdünk, vagy kiiktatunk az étrendünkből bizonyos dolgokat, elkezdjük azokat bálványozni pusztán azért, mert elérhetetlenek, tiltottak.

2. A fogyás iránti vágyunkat is vigyük Isten elé!

Nézzünk a szívünk mélyére, és vizsgáljuk meg, mi zajlik benne.

Aztán pedig adjuk át Istennek mindazt, amit találtunk… „Rendben, Uram, hogy valósíthatnám meg a szívemben rejlő vágyakat úgy, hogy azok Neked tetszőek legyenek?” Ő pedig meg fogja mutatni az utat.

És hadd osszak meg veled egy nagyon érdekes és vicces dolgot – az Istent megdicsőítő étkezés kívülről nézve gyakran nagyon hasonlít a fogyókúrához! Bizony, tényleg!

Képzelj el valakit, akinek olyan az evéshez való hozzáállása, hogy az méltó Istenhez. Elég valószínű, hogy jellemző lesz rá például az önmérséklet, valamint az is, hogy nagyrészt tápláló ételeket fogyaszt. Sőt, nagy valószínűséggel simán elmegy a családjával vagy a barátaival vacsorázni, és örömmel megeszik egy szelet tortát, mert ez is lehet Isten dicsőségére.

Ne érezd tehát úgy, hogy feladod a céljaidat azáltal, hogy Istent teszed az első helyre. Ami azt illeti, sokkal könnyebben és fenntarthatóbb módon érheted el őket!

És mi a helyzet az érzésekkel?

Egy ilyenfajta hozzáállásra a békesség és a kiegyensúlyozottság jellemző.

Arra azonban nagyon figyelj, hogy sose téveszd össze a kárhoztatást és a meggyőzést.

A kárhoztatástól az ember rettenetesen érzi magát – mint a kutya, aki behúzott farokkal somfordál messzire. A kárhoztatás eltávolít bennünket Istentől.

A kárhoztató gondolatok helyett inkább Isten Lelkének szelíd meggyőzésére figyelj.

Őszinte leszek: az igazságról való meggyőzés is „odaszúr” néha picit az embernek (néha meg nagyon). Azonban minden esetben békesség és öröm követi, mert az ember a szíve mélyén érzi, hogy Isten Lelkének vezetése által valami nagy dolgot tehet az Úrért.

Fogyásod története bizonyságtétel lehet

Miután az ember lefogy, lépten-nyomon felteszik neki a kérdést: „Hogy csináltad?”

Nos, ez remek lehetőség arra, hogy az emberek belelássanak az Istennel való kapcsolatodba. Abba, hogy Ő segített téged a fogyás útján is. Hozzá fordultál, Ő pedig válaszolt és kihúzott a gödörből.

Micsoda remek lehetőség arra, hogy Istenről és a keresztény életről beszélj másoknak!

Szeretnél tehát csinosabb lenni, és jobban kinézni? Nagyszerű! Legyen az a célod, hogy életed minden területén, kívülről és belülről viszzatükrözd Isten világosságát, és ezáltal közelebb vonj másokat is Őhozzá!

Ha kérdésed van, vagy szívesen beszélgetnél akár erről, akár hasonló témákról, akkor várom leveledet a mara@hiszemtehateszem.hu címen, vagy keress meg a Hiszem Tehét Eszem Facebook oldalon!