– Mara, kérsz egy sütit?

– Hát, az a helyzet, hogy éppen fogyókúrázom, és ha most ebből egy szeletet megeszem, akkor valami átkattan a fejemben, és onnantól nincs megállás. Szóval inkább nem, köszi!

Megszámolni sem tudnám, hányszor mondtam ezt az elmúlt évek során. Rengetegszer. Folyamatosan. A barátaim és a rokonaim biztosan emlékeznek.

Miért? Mert áldozatául estem a mindent -vagy -semmit-mentalitásnak.

Hogy az mi? Az alábbi posztból többek között ez is kiderül.

Brandice Lardner
gracefilledplate.com

Még egyszer megpróbáltam magamra húzni, majd becipzározni a farmeromat. Sajnos deréktájon eléggé szoros volt, és a „feszülés”-től én is feszült lettem.

Az identitásom, és úgy általában, a társadalmunk identitása nagyon nagy mértékben a külsőn alapszik.

És amikor erre gondolok, összeszorul a gyomrom (bár lehet, hogy csak a nadrág szorítja).

Fontos kérdés, hogy egy olyan ember, aki szeretne Istennek tetszően élni, és közben jobb egészségre és fogyásra törekszik, hogyan akadályozhatja meg, hogy ez az egész dolog bálvánnyá váljon az életében? Mi motiválhatja olyankor, amikor azt látja, hogy a fogyókúra egy kézzelfogható, konkrét dolog, míg az Isten szerinti élet olyan megfoghatatlannak tűnik?

Mi a helyzet olyankor, amikor az ember egyszerűen csak arra vágyik, hogy vékonyabb legyen?

Ebben a posztban szó lesz mindarról, amit keresztény szempontból érdemes tudni a fogyókúráról, és ami szilárd alapot adhat, megtaláljuk az igazán fontos dolgokat. Így az elért eredmény nem csupán ideiglenes, hanem tartós lesz (a földi élet és az örökkévalóság szempontjából is).

Miben más a „keresztény diéta”?

„Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem.” (János 17,16)

Legyünk őszinték: Jézus kilógott a sorból. (Néha kicsit aggaszt is a gondolat, hogy ha én ott lettem volna, vajon én is azok közé tartoztam volna, akik furcsának találták Őt?)

Nem igazodott sem korának vallásos hagyományaihoz, sem az Őt körülvevő világ értékeihez. Ő az embereket tartotta a legfontosabbnak, és az emberi szív volt a munkaterülete.

A világ, amiben élünk azt hirdeti, hogy a népszerűséghez és a sikerességhez vezető utat többek között a fogyás és a karcsúság jelenti, nekünk pedig nehéz kivonni magunkat ennek az üzenetnek a hatása alól. Tizenéves lányok tekintik végzetesnek a kövérséget, és feleségek bújnak a sötétség rejtekébe – mert félnek attól, hogy a férjük meglátja, milyen messze esnek a szépség hollywoodi mércéjétől.

A keresztény diétázás azért más, mert árral szemben megy, épp, mint Jézus tette.

A lényege, hogy önmagunk szépítése helyett azért kezdünk helyesen étkezni, hogy tápláljuk és erősítsük a szervezetünket, s így még jobban tudjunk a körülöttünk lévők felé szolgálni. Lehámozzuk a szívünkről az önző vágyakat, és megtanulunk kikerülni „testünk diktatúrája” alól.

A keresztény diétázás alapja az, hogy Istent tesszük az első helyre. Nem azért, mert kell, hanem mert belátjuk, hogy a saját törekvéseink nem vezetnek sehová. Félretesszük a fogyókúrás törekvéseket, és arra figyelünk, amit Isten mond.

„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetekért, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen értékesebb az élet, mint az étel. A test is értékesebb, mint a ruha. Keressétek először Isten királyságát és az ő igazságát, és ráadásként ezek is mind megadatnak nektek.”(Máté 6,25,33)

A „biblikus étrend” nem a „jó” és „rossz” ételekről szól, sokkal inkább arról, hogy a lelkünk fogyasztja-e az Élet Kenyerét. Mert ez az, ami valójában számít.

Adj igazi célt a diétádnak

Világi szempontból a fogyókúra csupa olyan dologról szól, ami Istennek nem lényeges. És ez bizony figyelemfelkeltő jel lehet arra nézve, hogy miért nem sikerült világi módszerekkel tartósan rendbehozni a súlyodat.

Fontos, hogy olyan dologba fektessük az értékes és véges energiánkat, aminek valódi jelentősége van. A súlyvesztés önmagában meglehetősen ingatag motiváció, hiszen azt, hogy a mérleg nyelve elmozdul-e, nem igazán tudjuk kontrollálni. Megeshet ugyanis, hogy bár mindent jól csinálunk, a szám a mérlegen mégsem változik.

Ilyenkor pedig gyorsan elfogy a lelkesedés, és kezdjük úgy érezni, hogy nem éri meg lemondani arról a sok finomságról.

Ezzel ellentétben az örökkévaló perspektíva és cél nem halványul el. Soha.

Egészségesnek lenni azért, hogy másokat szolgálni tudjunk, hogy szerethessük a családunkat és ellépni a hűtőtől, amikor Isten Lelke arra ösztönöz – ezek a dolgok nem a súlyunkról szólnak. Épp ezért nagyobb eséllyel tudunk majd következetesek és kitartóak lenni, mert magunk mögött hagyjuk a mindent -vagy -semmit-gondolkodást (avagy fogyókúra üzemmódot).

Az Isten szerinti értékek az igazán fontosak.

Az én #1 fogyás-tippem

Mi a teendő olyankor, amikor este 8 óra van, és az ember lánya már megint elszúrta a diétáját? 

„Most már úgyis mindegy” alapon egyen tovább, hiszen másnap majd tiszta lappal kezd, és tökéletesen be fogja tartani az előírásokat? És egyébként is, soha többé nem fog csokival borított szénhidrát-bombákat enni, szóval ha már így esett, használja ki az alkalmat. (Ezt nevezzük mindent -vagy -semmit-étkezésnek. Ez egy fekete-fehér gondolkodásmód, amikor vagy tökéletesen csinálsz valamit, vagy sehogy.)

Az eddigi fogyókúráid valószínűleg nagy szerepet játszanak abban, hogy most küzdesz a súlyoddal. A legjobb szándékkal kezdtél bele, de minden egyes próbálkozás egyre nagyobb megkötözöttséghez vezetett.

Kezdted magad jól érezni, amikor egészségesen táplálkoztál és fogytál… viszont bűntudatod volt, amikor letértél az útról. És szépen lassan elkezdted az étkezésed alapján mérni az értékességedet, vagyis az ételhez egyre inkább hozzákapcsolódott egyfajta moralitás, erkölcsösség.

A fogadkozásaid pedig, miszerint jövőre, jövő hónapban vagy akár másnaptól jobban fogod csinálni, lassan üres ígértekké váltak, míg végül eljutottál oda, hogy már egyáltalán nem bízol a saját elhatározásaidban.

Elkezdődött a mindent -vagy -semmit-étkezés, te pedig úgy érzed, kudarcot vallottál.

Mi tehát az én #1 fogyás-tippem számodra? 

Az, hogy az étkezés soha, de SOHA nem mindent -vagy -semmit alapú!

Válaszd el egymástól, és kezeld különállóként minden egyes étkezéssel kapcsolatos döntésedet, és ezzel máris a siker útjára léptél. Mert az, hogy mit, mennyit és hogyan ettél egy héttel ezelőtt, tegnap vagy akár egy perccel ezelőtt, teljesen lényegtelen arra nézve, hogy MOST éppen hogyan eszel.

Csak azt tudod kontrollálni, ami éppen most történik. Ne az alapján hozd meg tehát a pillanatnyi döntésedet, hogy korábban mit csináltál, hanem az alapján, hogy mit tartasz igazán fontosnak és értékesnek.

A kegyelem szerepe a keresztény diétában

Nem tudjuk kiérdemelni Isten jóindulatát és segítségét ahhoz, hogy kitörjünk végre a fogyókúrák rabságából, és hogy sikerre tudjuk vinni a „keresztény fogyókúránkat”.

Kiérdemelni nem tudjuk.

Amikor viszont belátjuk a gyengeségünket és a méltatlanságunkat, és ráébredünk, mekkora szükségünk van Rá, akkor tapasztalhatjuk és élvezhetjük az Ő ajándékba adott kegyelmét.

Ugyanis Isten kegyelmére akkor találunk rá, amikor hibázunk. Ilyenkor így szól hozzánk: „bármi történt is, szeretlek.” Olyannyira, hogy „boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked”(Zofóniás 3,17), akkor is, ha éppen befaltál egy egész doboz kekszet.

Minél hamarabb engedjük át magunkat Isten kegyelmének, annál gyorsabban érjük el a fogyással kapcsolatos céljainkat.

Mi a kulcs?

A kulcs az, hogy megtanuld jól kezelni a botlásokat. Mit értek botlás alatt? Amikor például olyasmit vagy annyit eszel, amiről úgy érzed, nem volt jó döntés. Függetlenül attól, hogy erről Isten Lelke győz meg, vagy csak a fogyókúrád szabályai vádolnak, a lényege, hogy hibaként, megszegésként értelmezed.

Ami ilyenkor a legtöbb fogyókúrázóval történni szokott, hogy a botlást indítékként használja arra, hogy belevesse magát az evésbe. Olyasmi indokkal, miszerint „ezt a mai napot már úgyis elszúrtam, szóval mára hagyom a fogyókúrát és eszem, amit szeretnék, aztán majd holnap kezdem újra.”

Figyelj jól, mert most valami olyan következik, ami, ha jól megérted, megváltoztathatja az evéssel való viszonyodat:

Nem maga a botlás számít igazán, hanem az, ami a botlás után történik.

Olvasd el újra, kérlek.

Egy süti még NEM a világ vége. A gondot a rákövetkező öt süti jelenti, amit az első miatt megettél.

Az a pár szem drazsé, amit a fogorvosi váró recepciós pultjáról elvettél, annyira nem számít. Az viszont nagyon is, amikor úton hazafelé megállsz egy gyorsétteremnél, hogy onnan hazavigyél egy hatalmas adag vacsorát, mondván: a mai napnak már úgyis mindegy.

Ám ha megtanulunk ellazulni, és nem lepődünk meg, valahányszor bebizonyosodik, hogy emberek vagyunk, akkor el fogjuk tudni engedni a tökéletlenségeinket, és – és most jön a lényeg – sokkal hamarabb vissza tudunk majd térni a helyes vágányra.

Mit együnk a keresztény diétánk során?

Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy különböző fogyókúrás terveket kövessünk, hogy nehéz ezeket elengednünk.

Én viszont teljes szívemből hiszem, hogy nincs olyan, hogy A jó étrend.

Vannak emberek, akik a vegetáriánus táplálkozástól érzik magukat a legjobban, másoknak a gabonamentes étrend jön be, és megint mások nem tartanak semmilyen étrendbeli keretet. A lényeg ugyanis nem az, hogy megtaláld a tökéletes étrendet; a lényeg az, hogy rájöjj, neked mi a megfelelő. Istennél jobban pedig senki sem ismer téged.

(Biztatlak tehát arra, hogy imádkozz, és kérj Istentől útmutatást és békességet!)

Ha pedig nem vagy biztos abban, hogy miként tudnál egészségesebben enni, akkor javaslom, hogy első lépésként kezdj el több teljes értékű, feldolgozatlan élelmiszert fogyasztani, illetve szánj időt arra, hogy megtanulj odafigyelni tested „éhség” és „jóllakottság” jelzéseire. Ettől majd beindul egy folyamat, melynek során olyan területeket is felfedezhetsz, ahol van még mit javítani.

És persze mindeközben sose feledkezz meg arról, hogy Isten számára a szíved a legfontosabb.

Milyen legyen a hozzáállásunk a keresztény diétánk során?

Istentiszteleteken sokszor énekelünk arról, hogy világosság vagyunk a világ számára. A gyülekezetben hallunk a Nagy Küldetésről, és arról, hogy sok ember számára a mi cselekedeteink az egyetlen Biblia, amit valaha olvasnak (William J. Toms). Mégis, az étkezési szokásainkat olyan könnyű szigorúan magánügynek tekinteni.

Pedig igenis számít, hogyan élünk.

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5,16)

Én régen eléggé rémes vacsoravendég voltam. Szegény házigazda sosem tudhatta, hogy éppen miket ehettem, vagy hogy az előző étkezésnél nyújtott teljesítményem hogyan befolyásolta azt, hogy „mit szabad még” ennem. Önmagamat és a fogyókúrás robotolásomat mások elé helyeztem. Olyan hálás vagyok Istennek, hogy segített abbahagynom a fogyókúrázást!

Természetesen nem azt javaslom, hogy egészségtelen műételeket kezdjünk enni annak érdekében, hogy „minden ember számára mindenné legyünk” (1Kor 9, 19-23). Azt viszont nagyon fontos észben tartanunk, hogy az ételhez való hozzáállásunkkal Isten dicsőségére lehetünk, illetve megmutathatunk vele valamit mások számára Istenünkről.

Gyakorlati lépések

Mi tehát a következő lépés? Hiszen egy dolog tudni mindezeket, de hogyan alkalmazzuk a mindennapi életben? Az alábbiakban egy egyszerű, ám hatásos módszert fogok bemutatni, amivel beindíthatod az életmódváltást. De ez sem egy gyors és könnyű, „tűzoltás-jellegű” megoldás lesz – ezt nem tenném veled. Sokkal inkább arról van szó, hogyan hozhatsz a szokásaidat illetően kisebb változtatásokat, melyeket hosszú távon is tartani tudsz majd.

– Ötletelj! Szánj arra néhány percet (vagy akár néhány napot), hogy leírsz minden gondolatot és ötletet, ami eszedbe jut azzal kapcsolatban, hogy milyen életmódbeli változtatásokat tehetnél, illetve milyen változtatásokat szeretnél hozni a fontossági sorrendedben.

– Osztályozz! Ezután menj végig a listádon, és 0-10-ig értékelj mindent az alapján, hogy mit mennyire tartasz fontosnak és értékesnek. Ne gondolkozz túl sokat, csak írd le a számot, ami zsigerből jön. (0= egyáltalán nem fontos, 10= nagyon fontos, nagyon értékes)

– Válaszd külön! Most egy új lapra írd fel azokat az ötleteket, amik 8, 9 vagy 10 pontot kaptak.

– Kezdd el megvalósítani! Imádságban kérd Isten vezetését, majd válassz ki egyet ezek közül (egy új szokást), amin dolgozni fogsz, és kezdd el megvalósítani ezen a héten.

– Értékelj! Hetente egyszer értékeld, hogy megy az új szokás kialakítása. Ez alapján döntsd el, hogy szeretnél-e még egy hetet ugyanennek a szokásnak a gyakorlására szánni, vagy jöhet a következő.

Ez a folyamat abban fog segíteni, hogy ne különböző megterhelő fogyókúrás szabályok betartására menjen el az energiád, hanem olyan szokások kialakításán dolgozz, amelyek valóban fontosak, hasznosak. 

Szívesen beszélgetnél velem és másokkal erről és hasonló témákról? Szívesen lennél tagja egy támogató, vidám közösségnek, ahol kibeszélhetjük az evéssel kapcsolatos küzdelmeinket, és épülhetünk egymás tapasztalatai, tanácsai által?Hamarosan indul a Hiszem tehát Eszem Facebook-csoport!
Írj nekem itt és csatlakozz hozzánk!