Itt a Hiszem, Tehát Eszem-en szeretjük a személyes történeteket. 🙂 Rita sztorijával is biztosan sokan tudtok azonosulni: az ember szeretne fogyni, szeretne egészségesebb, fittebb és csinosabb lenni, de nehéz ellenállni a csokik és fánkok vonzásának. És mindemellett ott van mindaz, ami a lelkünkben játszódik – ahogyan önmagunkra tekintünk, és amire az önbizalmunkat építjük. Rita minderről őszintén mesél nekünk. 🙂

2020 decemberében jött el az az igazi elhatározás bennem, hogy le szeretném adni a súlyfelesleget, amit a harmadik terhességem során szedtem fel. A gyerekeim levideóztak, amint teszek-veszek otthon és visszanéztem. Megdöbbenve láttam, hogy mekkora a hasam, meg úgy mindenem. Ez a kis videó annyira belémhasított, hogy ott már az agyamban is megszületett a vágy, hogy le akarok fogyni. De a hogyant még nem igazán tudtam.

Tornázni tornáztam már akkor egy ideje, mert a derekam miatt kell, de az annyira nem segített.

Majd 2021. január 1-én láttam Mara facebook posztját, hogy indított egy egészséges-életmód, keresztény diétás honlapot, videókat. Nagyon-nagyon megfogott, amiket hallottam, és nagyon magamra ismertem. Aztán csatlakoztam a 6 hetes önismereti és életmódváltó kurzusra. Ez segítette meg igazán a fogyásomat. Nálam nagyon hamar, kb. két hét alatt megkezdődőtt a fogyás.

Az első, amit Mara tanácsára megtettem, és megfogadtam, hogy megvizsgálom egy napomat, hogy mit eszek és hogyan. Tányérról vagy sem, mennyit csipegetek és miket, hogyan eszem, gyorsan vagy lassan. Ez a megfigyelés is megdöbbentő volt számomra, hogy a rendes étkezések között folyton csipegetek, így rengeteg plusz kalóriát viszek be feleslegesen. Ami becsapott engem hosszú hónapokig, hogy emiatt a csipegetés miatt a főétkezéseim valóban nem voltak hatalmas mennyiségűek és ezért sem értettem, hogy miért van rajtam felesleg.

Második lépésként elkezdtem figyelni jobban, hogy milyen szénhidrátokat viszek be, és hogy mennyi folyadékot iszom. Rájöttem, hogy sok a cukros, lisztes dolog, és nagyon-nagyon kevés vizet iszom. A vízivást radikálisan megváltoztattam egy applikáció segítségével, a szénhidrát-cukor megvonása viszont fokazatos volt és őszintén szólva elég nehéz. Mara tanácsolta, hogy apró lépésekben gondolkodjak, így először csak a kávémat kezdtem el édesítővel vagy cukor nélkül inni. Aztán elkezdtem tudatosan kevesebb édességet enni. Amikor rámjött a nassizás, egy nagy pohár vizet ittam, vagy egy fél banánt ettem meg. Ezt csináltam egy jó darabig, míg végül elmúltak ezek a “gyötrő” édesség utáni vágyakozások. Innentől kezdtek lemenni a kilók látványosan.

Harmadik lépésként elkezdtem kistányéron enni, és nem szedtem tele a tányéromat még egyszer, ha már üres volt.

A negyedik nagyon jó tanács az volt, hogy nem kell lemondanom az általam nagyon kedvelt ételekről sem, de érdemes mértéket tartani belőlük. Ezt úgy valósítottam meg, hogy elkezdtem tizedet adni az ételeimből (ugyanúgy, ahogyan tizedet adunk Istennek a pénzünkből). Szóval egyszerűen elkezdtem az étel tized részét nem megenni, például egy sütiből… Ez néha nagyon nehéz volt, de mivel a cukor iránti vágyam eddigre már csökkent, így könnyebben ment. Mostanra ott tartok, hogy egy fél sütit eszem csak meg! 🙂 

Az ötödik hasznos tanács, amit a Hiszem, Tehát Eszem-en tanultam, hogy lassan kell enni, illetve figyelni kell az ízérzékelésre evés közben. Van egy szint, amikor már telítődnek az ízlelőbimbók a szájban, ami már azt jelzi, hogy közeledik a jóllakás, és lassan abba lehet hagyni az evést. Egyszer megfigyeltem és rácsodálkoztam, hogy tényleg van ilyen “elég volt” érzés, és utána megpróbáltam abbahagyni az evést. Most már nagyjából tudom, hogy mekkora adag az, ami elég nekem.

A kurzus lelki része is sokat adott nekem. Próbálom magam elég jónak látni, elfogadni, hogy a testem érezze, hogy szeretem magam. Sok bántó szót mondtam ki magamról. Az egyik téma pont ezt feszegette, és akkor fedeztem fel, hogy mennyire bántom magam szavakkal és nem adok hálát a testemért. Elkezdtem pozitív dolgokat mondani imádkozás közben, például „köszönöm, hogy erősek a lábaim, így nap mint nap, gyalogolhatok, hogy a kezeimmel simogathatom a gyerekeimet, stb…” és így apránként egyre több testrészemért kezdtem hálát adni. Ez is sokat segített önmagam elfogadásában. 

Ami a fogyást illeti, jelenleg 7 kilónál tartok, és nagyon örülök, hogy újra M-es méretű ruhákat hordhatok, de aminek a legjobban örülök, hogy szabad lettem a csokik, fánkok rabságától. Valamint boldogabban nézek tükörbe és a férjem szemébe.