Álltam a megállóban, és mivel még volt néhány percem a busz érkezéséig, gondoltam, belepillantok, mit rejt a szatyor. Ekkor rendeltem életemben először ételkiszállító cégtől diétás menüt, és kíváncsian vártam, mit fogok aznap ebédelni a karcsúság felé vezető utamon.

„Sült libacomb lila pároltkáposztával” –állt a doboz címkéjén, és nem bírtam megállni, hogy bele ne kukkantsak. Az első reakcióm a döbbenet volt, a második az elkeseredés. „Komolyan ENNYI? Mégis kinek elég ennyi kaja ebédre?!”

És hogy igazoljam jogos felháborodásomat, miszerint engem itt most éheztetni fognak, újból megvizsgáltam a címkét, ezúttal a tápértékeket. Újabb döbbenet: majdnem 600 kalória.

Tényleg??? Akkor én mégis hány kalóriát szoktam bevinni egy nap a normálisnak vélt adagjaimmal?

Ezek után gyorsan utánanéztem, mennyi is körülbelül a napi kalóriaszükségletem. Rossz hír: ha minden egyes testmozgással töltött percecskét beleszámolok is, a legtöbb napon jóval túllépem azt.

Ahogy a fenti történetből is látszik, gyakran azért nem haladunk előre a fogyás folyamatában, mert nem vagyunk tisztában a valósággal.

A mai posztban arról a két dologról fogok nektek mesélni, amivel szembe kellett néznem ahhoz, hogy sikeresen haladhassak előre a fogyás területén.

1. Mennyit is eszem valójában?

Az elképzelésünk egy átlagos adag méretéről már rég eltolódott az egészségtelen irányba. Nő a tányérok nagysága és nő az adagok mennyisége. Elég megnézni, hogy egyes éttermekben mekkora adagokat hoznak ki a pincérek. 

Mivel a növekedés folyamata lassú és fokozatos, ezért többnyire nem vesszük észre és úgy érezzük, hogy nagyjából ugyanannyit eszünk, mint régen.

Ami pedig a testmozgást illeti, sokszor csak legyintünk egy kiadósabb ebéd után: majd este a futógépen ledolgozom. De van fogalmunk arról, mennyi időt kell eltöltenünk a futógépen ahhoz, hogy fél tábla csokit vagy egy zacskó csipszet ledolgozzunk? Talán többet, mint gondolnánk.

Amennyiben úgy érzed, neked is érdemes tisztábban látnod önmagaddal kapcsolatban ezen a téren, érdemes az alábbi kérdéseken elgondolkodnod:

– Átlagosan körülbelül mennyit eszel egy nap?

Hasznos lehet, ha egy-két napon át feljegyzel minden elfogyasztott falatot és utánanézel, minek kb. mennyi a kalóriatartalma. (Figyelj nagyon, hogy a futtában bekapott falatokat is számold!)

Nem kell tökéletes pontosságra törekedned, a lényeg, hogy nagyjából képet kapj arról, mennyit eszel. Természetesen nem egy állandóan kalóriákat számolgató életmódra biztatlak ezzel, viszont tényleg nagyon hasznos, ha azokról az ételekről, melyeket rendszeresen fogyasztasz, nagyjából tudod, mennyi kalóriát tartalmaznak. Minél inkább tudatában vagy ennek, annál megfontoltabban tudsz majd dönteni a mennyiségekkel kapcsolatban.

– Mennyi a napi kalóriaszükségleted?

Az interneten található kalkulátorok segítségével egész jó képet kaphatsz arról, hogy naponta körülbelül mennyi ételre van szükséged.

– Mennyit eszel egyes ételekből a napi ajánlott mennyiséghez képest?

Sok élelmiszeren feltüntetik a napi ajánlott mennyiséget, vagy például hogy egy dobozban hány adagra való van (ezek nem mindig tökéletesen pontos adatok, de jó általános információt adnak).

Ami engem illet, sajnos az én jóllakottság-mérőm valahogy sosincs összhangban a javasolt mennyiségekkel. 

Elég fájdalmas, amikor az ember rájön, hogy a szokásos reggeli müzli adagja az ajánlott mennyiség négyszerese… Mégis nagyon fontos szembenézni ezzel és tudatában lenni, mert rengeteget segíthet abban, hogy jobban ráérezz a megfelelő mennyiségre.

Ha mostantól egy darabig kiméred egy kis tálkába az ajánlott napi adagot, például a csipszet vagy a ropit, az hatalmas hatással lehet a fogyásod ütemére a zacskóból történő eszegetéshez képest.

– Különböző mozgásfajtákkal hány kalóriát égethetek el?

Ezzel is érdemes nagyjából tisztában lenni. Azzal viszont vigyázni kell, amikor azon kapod magad, hogy tornával akarod kompenzálni a bevitt plusz kalóriákat. 

Kelj fel, mozgasd meg magad, tornázz egy kicsit, amikor csak teheted, mert jót tesz a szervezetednek, és száz más szempontból is hasznos. De ne áltasd magad azzal, hogy fél óra szobabiciklizéssel elégetted az egész vacsorát.

Ezekkel a tényekkel talán nehéz szembenézned. Nekem is az volt.

Nem szabad azonban, hogy a valóság elkedvetlenítsen bennünket. Épp ellenkezőleg: a tudás hatalom! A szervezetünket nem lehet becsapni. Ahelyett, hogy a fejünket a homokba dugnánk, nézzünk szembe ezekkel a tényekkel, örüljünk a kapott információnak és engedjük, hogy segítsen a fogyás folyamatában.

2. Miért félek az éhségtől?

Nemrégiben a munkám során egy nagyon érdekes feladatot kaptam. Teljes szívvel belevetettem magam, és egyik nap azt vettem észre, hogy már bőven elmúlt ebédidő, és nekem eszembe sem jutott enni. Éhes voltam ugyan, de az éhség eltörpült az izgatottság érzéséhez képest.

Jártál már így?

Ilyenkor felmerül az emberben, hogy az éhség is csak egy érzés a sok közül, nem másabb, mint a szomjúság vagy az álmosság.

Sok emberrel beszélgettem mostanában az evésről és a fogyásról, és több beszélgetésben is előjött, hogy sokunk mindenáron el akarja kerülni az éhséget.

Ez egyébként általánosságban elmondható a világról, melyben élünk.

El akarjuk tehát kerülni, hogy éhesek legyünk, és hogy az éhséget bámeddig is el kelljen viselnünk. Az éhség az ellenségünk lett.

Én is így voltam ezzel: ha vonattal indultam haza, bár reggeli után mentem és ebédre már otthon voltam, de szendvicseket csomagoltam magamnak. Ha lementem a gyerekekkel a játszótérre, vittem magamnak is pár nasit arra az esetre, ha esetleg megéheznék. Az autóban is mindig volt számomra egy kis keksz, szaloncukor vagy sósmogyoró.

Az éhségtől való félelemnek több oka is lehet, az én esetemben valószínűleg a sok fogyókúrás megvonásban gyökerezik.

Amikor megettem a csirkemellet barna rizzsel és párolt zöldségekkel – és még mindig éhes voltam.

Viszont nálam az éhségtől való félelem két nagy problémához vezetett:

1. Az egyik, hogy az idő múlásával az éhséget egyre kevésbé tudtam tolerálni. Végül automatikusan, az éhség legkisebb jelére enni kezdtem, és sosem vártam meg, hogy igazán éhes legyek.

2. A másik probléma az volt, hogy az éhségtől való félelmem egyfajta „bebiztosító evéshez” vezetett (én csak így hívom) – vagyis étkezésekkor többet ettem, mint amire szükségem volt, mert nem akartam később megéhezni.

Amikor tehát eljött az idő, és végre ehettem, akkor az utolsó falatot is megettem, hiszen a fogyókúrám szabályai megengedték, így véletlenül sem hagytam a tányérban egyetlen szem rizst sem, hogy a teltségérzet, ha lehet, kitartson a következő étkezésig.

Ismerős az érzés? 

Amikor folyton tervezel, pakolsz és azon jár az eszed, hogy mikor és mit fogsz legközelebb enni, és azon stresszelsz, hogy mi van, ha egy találkozó vagy akár egy kirándulás alatt megéhezel? 

Nem hagysz időt a szervezetednek az emésztésre, és arra sem, hogy újra megéhezhessen.

Az egyik legfontosabb dolog, amit meg kellett tanulnom, hogy az éhség nem természetellenes érzés. Az éhségtől nem kell félni. Az éhség nem vészhelyzet.

Épp ellenkezőleg: azt mutatja, hogy a szervezeted jól működik.

Az elmúlt egy év során megtapasztaltam, hogy az étkezések közötti enyhe éhségérzet egyáltalán nem szörnyű és elviselhetetlen, és minden további nélkül tolerálni tudom.

Téged is biztatlak arra, hogy próbáld ki, milyen érzés kellemesen megéhezni az étkezések között! Meg fogsz lepődni, mert még az is lehet, hogy kellemesnek találod!

És van még egy jó hírem: amikor az ember éhes, akkor az étel jobban ízlik neki.

Talán te is hallottad a mondást, mely szerint „az éhség a legjobb fűszer”!

Remélem,ez a néhány személyes gondolat segítséget jelent neked is a fogyókúrás utadon.

Végül hadd osszak meg veled valamit, ami nekem rengeteget segít, hogy kitartsak akkor is, amikor éppen nehezebb napjaim vannak, vagy úgy érzem, elakadtam:

A fogyás lassú folyamat, de amint jó szokásokat kezdesz kialakítani (mozogni, megfelelő mennyiségű és tápláló ételeket enni stb), azonnal elkezdődik a szervezetedben mindenféle hasznos és jótékony változás – jóllehet, ez kívülről nem azonnal lesz látható.

De biztos lehetsz benne, hogy megtörténik!

Ha kérdésed van vagy szívesen beszélgetnél erről és hasonló témákról, várom leveled a mara@hiszemtehateszem.hu email címen, vagy keress meg a HiszemTehatEszem facebook oldalon!