A fiam pár napja hazahozta az iskolából az uzsonnásdobozát, benne a maradékkal: egy fél franciapiritós pár karika répával.

Én pedig ott álltam a kérdéssel: ezzel vajon mi legyen?

Lehet, hogy a válasz számodra egyértelmű (pláne, ha belegondolsz, hogy egész nap ott volt a táskájában), de sokan vagyunk, akiknek ez nem ilyen egyszerű.

Megegyem? Elrakjam a hűtőbe, és majd később valaki megeszi? Felhasználhatom valami más ételbe? Netán kidobjam?

A válasz függhet a neveltetésünktől és a kultúránktól, illetve attól, mit tartunk fontosnak és értékesnek.

Számomra például nagyon fontos a takarékosság.

A maradékevők között biztosan dobogós lennék: én vagyok az, aki a menzán körbejár az asztalok között a gyerekek után, és összeszedi a maradékaikat. És nem, nem zavar, hogy mások már beleettek – mert annál minden jobb, mint elpazarolni az ételt.

Emlékszem, amikor a férjemmel még csak ismerkedtünk, amikor egy buliban láttam, hogy ő – másokkal ellentétben – megeszi a pizza szélét is. Ez nálam hatalmas plusz pont volt!

Az egyik dolog tehát, ami az én értékrendemben magasan van, az a takarékosság.

Ennek eredményeképpen utálok ételt kidobni. Akkor is megeszek mindent, amit kiszedtem, ha már fáj tőle a hasam.

Tudom, hogy sokan mások is küzdenek ezzel – még akkor is, ha közben tudjuk, hogy az egészségünk érdekében mi lenne a jó döntés.

Ismeritek a helyzetet: amikor már az étkezés vége felé járunk, érezzük, hogy lassan jóllakunk, de a tányéron még mindig van pár falat.

Annyi már nem, hogy érdemes legyen elrakni későbbre, de ahhoz épp elég, hogy rosszul érezzük magunkat attól, ha kidobnánk.

Így aztán megesszük.

És ha ez szokásunkká válik, akkor bizony akadályt jelenthet a fogyásban.

Sokan nőttünk fel úgy, hogy mindent meg kellett enni, ami a tányéron volt. Így ez rögződött belénk, ezt érezzük helyesnek.

És ez rendben is van egészen addig, amíg az értékrendünkben valami más is ugyanilyen fontossá nem válik: például a helyes étkezés vagy a fogyás.

És ilyenkor ütközik egymással a két érték.

Nálam például a takarékosság kerül konfliktusba azzal, hogy figyeljek arra, mikor laktam jól.

Hogyan kerülhetjük el hát a csapdát?

Íme néhány tipp, hogy miként építsük le ezt a szokást és vessünk véget az átgondolatlan, felesleges falatoknak!

1. Attól még, hogy kidobsz néhány maradék falatot, nem leszel pazarló ember!

Ha nem szándékosan és tudatosan pazarlod az ételt (és például igyekszel annyit főzni és a tányérodra szedni, amennyit megeszel), akkor csupán azért, mert kidobsz néhány utolsó és felesleges falatot, nem válsz pazarlóvá.

Ráadásul azzal is pazarolsz, ha nem hallgatsz a szervezetedre, és többet eszel a kelleténél – mégpedig az egészségedet pazarlod.

Oké, nem éppen ideális, ha ki kell dobni a maradékot, de még mindig kevésbé káros, mintha egy olyan testet etetnél vele, amelynek nincs rá szüksége.

Egyébként is, legyünk realisták: a feleslegesen elfogyasztott étel így vagy úgy, de végül a szemétben végzi…

2. Tanuld újra, mekkora egy normál adag!

A néhány évtizeddel ezelőtt élt emberek valószínűleg padlót fognának, ha meglátnák, mekkora ma egy átlagos adag étel.

Nagyon fontos, hogy megtanuljuk, mekkora mennyiségre van szüksége a szervezetünknek.

Természetesen ezt is apró, pici lépésekben érdemes kitapasztalni, nehogy besokallj!

Próbáld ki: ha 2-3 kanálnyival kevesebbet eszel, akkor hogy érzed magad? Kellemesen, jóllakottan? Szuper! Legközelebb próbáld ki, hogy egy picivel még kevesebbtől is jóllaksz-e.

Ha segít, használj kisebb tányért, egyél lassabban, állj meg a falatok között.

Figyelgesd magad, kísérletezgess, és élvezd a próbálgatást!

3. Vedd észre a mindent-vagy-semmit gondolkodást!

Érdekes megfigyelni a gyerekek evési szokásait: bár annyit ehetnek, amennyit akarnak, vagyis akár pukkadásig is tömhetnék magukat, legtöbbször mégsem teszik. Simán otthagyják a tányéron a palacsintát, a pizzát vagy a sültkrumplit, amikor úgy érzik, jóllaktak.

Szerintem főleg azért képesek mértéket tartani, mert tudják, hogy máskor is ehetnek belőle. Vagyis nem érzik azt, hogy most kell teletömni magukat, mert holnap már nem lehet. Ha náluk is tiltólistán lennének bizonyos dolgok, el tudom képzelni, hogy amikor végre lehetőségük nyílna rá, ők is túlennék magukat belőle.

Tanulság: a fogyás és az egészséges táplálkozás nevében sem éri meg tiltólistára tenni dolgokat, mert könnyen visszafelé sülhet el a dolog.

4. Tedd el a maradékot későbbre!

Természetesen maradék és maradék között is van különbség.

Egészen más dolog hazahozni az étteremből azt, amit már nem tudtál megenni, mint bekapni a gyerek előző napi uzsonnásdobozából a vajas kalácsot.

De ha nem bírod megenni, ami a tányérodon van, tedd el nyugodtan későbbre!

Én étterembe például úgy szoktam menni, hogy viszek magammal egy kis dobozt, amiben el tudom hozni a maradékot, ha túl nagy lenne az adag. Eleinte kicsit fura volt, mára megszoktam. És ha saját dobozt viszünk, az még környezettudatos is!

5. A legfinomabb falatokkal kezdj!

Ez a javaslat általában meghökkenést vált ki – az emberek többsége valamiért makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a kevésbé finom falatokkal kezdjen.

Pedig rengeteg felesleges ételt fogyasztunk csupán amiatt, mert a legfinomabb részt az étkezés végére hagyjuk. Hiszen azt már csak azért is meg fogjuk enni: pedig talán már nem is vagyunk éhesek. Talán már nem is esik olyan jól, nem is ízlik annyira.

Miért ne a legfinomabbal kezdjünk hát? Hiszen akkor vagyunk a legéhesebbek, akkor fognak ezek a falatok legjobban ízleni!

Így az utolsó, kevésbé finom falatokat már nem lesz olyan nehéz otthagyni, ha közben jóllaktunk.

6. Minél hamarabb intézd el a maradékot!

Sokszor azért eszünk meg feleslegesen dolgokat, mert szem előtt vannak. Tedd hát el vagy dobd ki a maradékot minél hamarabb.

Én legtöbbször azt csinálom, hogy miközben kidobom a maradék falatokat, hangosan kimondom: sokkal jobb helyük van itt a kukában, mint feleslegként a csípőmön.

7. Semmi sincs ingyen!

Érdemes kitérnünk az ingyenkaja és akciós ételek témájára is. Arra gondolok, amikor például vendégségben, lakodalomban, vagy éppen büféjellegű étteremben vagyunk. De ide tartoznak a jó ajánlatok a boltban, pl. az egyet fizet kettőt kap akciók. Ezek a helyzetek mind túlevésre ösztönözhetnek.

Pedig semmi sincs ingyen, még ha az adott helyzetben éppen nem is kell érte fizetnünk. Mindennek ára van – bár ez az ár nem mindig mérhető forintban, és talán a súlyod vagy az egészséged terén fogod megfizetni.

Remélem a fenti tippek segíteni fognak elkerülni a felesleges, nem kívánt falatokat.

Ha érdekelnek még hasonló témák, szeretnél javítani az evéssel való kapcsolatodon, vagy csak simán szívesen beszélgetnél, keress meg bátran!